(23)
Volt valami abban, ahogy aznap rám nézett. Azt mondta, a rossz mindig megtörténik. Nem akadályozhatjuk meg, csak segíthetünk a helyzeten. Én pedig megígértem neki, hogy segíteni fogok.
(25)
Ha tudtam volna akkor, amit most tudok, másképp cselekszem, jobban figyelek rá, több időt töltök vele. Azt hiszem elszúrtam, s talán soha nem tehetem jóvá. Talán nem minden rosszon lehet segíteni.
(46)
Valami különöset éreztem. Nem tudtam pontosan miért és, hogy mi is a bennem zajló dolog, csak egy valamit tudtam: nem tudok élni nélküle.
(30)
Mindig éreztem, hogy valami hiányzik ebből az egészből, hogy nem teljes a kép. Úgy gondoltam ez változni fog, de most már látom: soha nem fog úgy tekinteni rám, ahogyan én ő rá.
(17)
Hallgatnom kellet volna rá, de nem tettem. Mindenem odalett amiatt, hogy a nagylányt játszottam. Bárcsak több eszem lett volna. Akkor mindez nem történik meg, talán most nyugalomban élhetném az életem.
(44)
Azt hiszem jó anya voltam, vagyok és leszek. És épp ezért nem árulhatom el neki az igazságot. Ha megtudná teljesen összeomlona, magába roskodna és én azt nem szeretném. Nem akarok mást, csak vele lenni, szeretgetni őt, s vele együtt nevetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése